Esik. Hideg van. Tanulnom kell. Ez egy olyan kombináció, ami valami süteményért kiált, mert ettől talán az a temérdek mennyiségű tennivalóm is elviselhetőbbé válik némi tea kíséretében.
Véletlenszerűen dobáltam össze fűszereket és hozzávalókat, olyan alapon, hogy aminek az illata passzol egymáshoz, annak az íze is fog. A logikám bevált, íme:
- 10 dkg liszt
- 10 dkg vaj
- 12 dkg porcukor
- 5 dkg mandula
- 1 tojás
- csipet só
- fél csomag sütőpor
- 1 csomag vaníliás cukor
- fél citrom leve
- késhegynyi szerecsendió
- csapott mokkáskanálnyi gyömbér
- teáskanálnyi vaníliaaroma
- egy narancsaroma*
- tej
*Ez a narancsaroma aldis, pici fiolákban lehetett kapni nagy kiszerelésben, mindenféle ízesítésben. Nagyjából kisujjnyi fiolában van az anyag, ami eléggé intenzív. Könnyen lehet, hogy több liszt-narancs kombinációval el lehet érni ugyan ezt a hatást, de sajnos most nincs szezonja, csak sápadag ízetlen bogyókat lehet kapni, ezért fordultam az aroma felé.
Az előkészület nem igényel nagyjából semmit, egy fakanálon és egy tálon kívül - az összes folyékony dolgot összeöntöttem, alaposan elkeverve a puha margarint benne, hogy maximum nagyon apró darabkákban úszkáljon, de még jobb, ha robotgéppel teljesen homogén dolgot varázsolunk belőle. Ezután az összes száraz hozzávalót beletesszük tovább keverve: a végén annyi tejet adjunk hozzá, hogy ne folyós, de lágy tésztát kapjunk végeredménynek.
Ezt sütöttem 180 fokon addig, amíg ki nem állta a hústű-próbát. :)
 |
| ilyen szépre barnult a teteje |
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése